A
rózsának ezer években mérhető kultúrtörténeti múltja van Európában és Európán
kívül is.
A
kereszténység megjelenése előtt a Római Birodalomban a rózsa a Vénusz iránti
rajongás kifejezésének eszköze volt.
A
kereszténység elterjedésével Szűz Mária szimbólumává vált, illetve ehhez a
szimbolizmushoz kapcsolódóan jelent meg a rózsafüzér imádkozása, mint ún.
máriás ájtatosság. A kereszténység korai időszakában is használtak különböző
ima-számlálókat, többnyire magvakat, kavicsokat, golyókat. A népi emlékezet
szerint maga a rózsafüzér elnevezés Szent Domonkosra vezethető vissza, aki a Szűzanya
tiszteletére lepréselt rózsaszirmokból készített koszorút, amit imádságos
füzérként használt. Történeti források szerint azonban Szent Domonkos az
albigensek (12. sz-i francia eretnek mozgalom) ellen kért segítséget a
Szűzanyától, aki, mint „új és hathatós fegyvert” adta át neki a ma használatos
rózsafüzért. Később a rózsafüzér elterjesztésében a domonkosok és ciszterciek
komoly szerepet játszottak. (Korunk digitális technikájának érdekessége, hogy
ma már a világ bármely pontján be lehet kapcsolódni skype konferenciahívás
révén közös rózsafüzér imádkozásba, ahol mindenki a saját anyanyelvén
imádkozhat.) II. János Pál pápa 2002 október 16-án kelt apostoli levelében (Rosarium Virginis Mariae) a 2002
októberétől 2003 októberéig tartó időszakra a Rózsafüzér évét hirdette meg, a
világ békéjéért és a családok szentségéért.
A rózsa,
mint szimbólum az iszlámban is felbukkan, elsősorban az iszlám miszticizmusban.
A temérdek példa közül a (talán) legjelentősebbnek tekinthetőt emelem ki, Saadi
„Rózsák könyve” című munkáját. A kora középkor legnagyobb perzsa költőjének
tartott Saadi Shirazi „Rózsák könyve”
(Gulistan) című munkájában verses és prózai formában ad közre olyan életbölcsességeket,
melyek egyrészt szólásmondások és aforizmák formájában a mai napig élő módon
jelen vannak a perzsa kultúrkör ma élő népeinél. Másrészt a „Rózsák könyve” egyike
azon Európán kívül született irodalmi alkotásoknak, ami komoly hatást gyakorolt
a nyugati világ számos filozófusára, költőjére (Hegel, Voltaire, Puskin, La
Fontaine, Ralph Waldo Emerson stb). Érdekesség,
hogy a New York-ban található ENSZ székház 1800 főt befogadó tanácstermének
bejáratánál Saadi „Rózsák könyve”-ből olvasható egy idézet:
Human beings are members of a whole,
In creation of one essence and soul.
If one member is afflicted with
pain,
Other members uneasy will remain.
If you have no sympathy for human
pain,
The name of human you cannot retain.
(M. Aryanpoor fordításában)
A szöveg
szabadfordításban: az emberiség tagjai
egy kerek egészet alkotnak, testben és lélekben. Ha egyvalaki szenved, mindenki
szenved. Ha nincs benned együttérzés az emberi szenvedés iránt, akkor nem
nevezheted magad embernek.
A rózsa,
mint szimbólum talán legismertebb (európai) történelmi vonatkozása az 1455-ben
kezdődő és 32 éven át tartó, ún „rózsák háborúja”, mely történeti források
szerint messze nem volt annyira véres és végzetes, mint azt Shakespeare VI. Henrik
című művében olvashatjuk. Már csak azért sem, mert a hatalomért folytatott politikai
küzdelem (néhány csatától és a szembenálló felek kastélyainak felégetésétől
eltekintve) soha nem torkollott totális polgárháborúba. A rózsák háborúját mind a mai napig szokás
dinasztikus harcként jellemezni (melynek alapját évszázadokon át Shakespeare
drámái adták) mely konfliktus a York-ház (fehér rózsa) és a Lancaster‑ház
(vörös rózsa) között feszült. Azonban, ami a történelmi kontextust illeti, a
harc semmiképpen nem nevezhető dinasztikusnak, sokkal inkább a történelem adta
lehetőségek kihasználásának. Angliát meggyengítette az 1300-as években dúló
pestis járvány, aminek következtében a lakosság fele elpusztult, munkaerőhiányt
okozva, elsősorban a mezőgazdaságban. Ezt a nehéz helyzetet tovább rontotta az
a tény, hogy 1422‑ben meghalt V. Henrik, akiről a trón az akkor 11 hónapos,
felnőttkorára gyengeelméjűnek bizonyuló fiára szállt. A helyzetet kiválóan
summázza Burák Ádám Látó-ban (szépirodalmi folyóirat) megjelent cikkéből az
alábbi gondolat: „…amint meghal egy nagy formátumú uralkodó, az addig elfojtott
feszültségek felszabadulásával azonnal megindul a birodalom szétmállása…”. A
háború végül a Lancaster‑ház győzelmével zárult. Maga a rózsák háborúja, mint
elnevezés legelső említése jóval későbbről (1646) származik. Mindenesetre tény,
hogy a háború után terjedt el a két rózsát kombináló jelkép a Tudor‑ház révén.
Talán
kevésbé ismert, de korunkhoz időben jóval közelebbi esemény a második
világháborúban Németországban működő „Fehér rózsa” (Die Weiße Rose) elnevezésű
mozgalom. A társaság tagjai elsősorban röpiratok terjesztésével igyekezték az
embereket a nemzetiszocialista rezsimmel szembeni ellenállásra buzdítani. A
csoport központja Münchenben volt, tagjai elsősorban a Müncheni Egyetem diákjai
és tanárai közül kerültek ki. Tevékenységüket 1942 júniusától, 1943 februári
letartóztatásukig folytatták. Összesen hat röpiratot fogalmaztak meg amiket,
becslések szerint, 15.000 példányban szórtak szét. A csoport tagjainak
többségét, letartóztatásukat követően koncepciós perben ítélték halálra. Arra a
kérdésre, hogy miért a rózsát választották jelképül, azt a választ adták, hogy
a fehér rózsát az ártatlanság és tisztaság szimbólumának tekintették.
A rózsa,
mint szimbólum ma is jelen van úgy politikai jelképként (pl: brit Munkáspárt
jelképe a vörös alapon fehér rózsa, francia Szocialista Párt jelképe a vörös
rózsa), mint a heraldikában (pl: Finnország címerében, luteránus címerben,
Tudor‑ház címerében). Több olyan város is ismert, melyet a „rózsák városaként”
emlegetnek (Guadalajara, Mexikó; Pasadena és Portland, USA).
2011
áprilisában az USA űrkutatási központja (NASA) a Hubble űrteleszkóp 21. évfordulóját
egy rózsához kapcsolódó gesztussal ünnepelte: az Arp 273 elnevezésű, a Földtől
300 millió fényévre, az Androméda konstellációban található spirális galaxisról
készített fényképet tett közzé. A fényképen a galaxis csodálatos rózsa
alakzatot mutat.
Ha a
rózsára valóban, mint a tisztaság és ártatlanság jelképére tekintünk, ez az
„égi jel” talán ad némi alapot az emberiség jövőjével kapcsolatos bizakodásra.
Lévay Nóra
Felhasznált
irodalom és a képek forrásai:
https://en.wikipedia.org/wiki/Arp_273
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése